Karácsony

Az vitathatatlan tény, hogy kevés jobb dolog van, mint gyerekekkel készülni a karácsonyra. Hirtelen minden megint olyan titkokkal teli, meghitt, puha meleg lesz mint régen volt.
De lássuk be időnként azért beüt a káosz.

És amikor a két kiskorú egy-egy csokikrémes habverővel és egy félig leveleire szedett kelkáposzta romjaival rohant körbe körbe körülöttem, akkor úgy éreztem, hogy technikai K.O-val ugyan, de ők nyertek. 

Ettől még csodálatos ez az ünnep, és mindenkinek kívánunk Áldott Békés Karácsonyt! 

Változások

Drága kicsi Benedek, aki már egyáltalán nem is olyan kicsi, 3 éves lett. Nagy és okos, és természetesen szép is, mert hát a mi fiunk. De ami a realitás, szépen folyékonyan beszél, énekelget is néha, szobatiszta (kis hibákkal), időnként szót is fogad. Mozgásában nagyon ügyes továbbra is, már pedálos biciklit hajt, és a minap megmutatta az indiánszökdécselő tudományát is. Újabban már egyedül is leül könyveket nézegetni, sőt egy-egy Bogyó Babócát el is mesél magának. Továbbra sem használja rendeltetésszerűen a játékokat, a Duplo tűzoltóállomást stranddá, majd kávéfőzővé építette át. Kreatív. Persze továbbra is nagyon hebrencs néha, főleg ha belelkesül valamiért. Nagyon szereti a gyerektársaságot, főleg a nagyobbakkal szeret játszani, de a kicsikkel is el tudja tölteni az időt. Mostanra nagyjából megtanulta megosztani a játékokat másokkal, és azt is megtanulta, hogy tudjon várni is dolgokra,  ami szerintem nagyon jó és fontos dolog. Amin nem szívesen osztozik az az első számú mama-rabszolga, bár azt azért most már feldolgozta, hogy van egy kisebb is a családban. 

Isten éltessen kicsi fiúnk, igazi ajándék vagy Te nekünk!

Bréking nyúzzz

És egy ködös vasárnap délelőtt úgy döntött, na jó megpróbálom, és az óta is csak gyakorol.

És az óta már profi is!

Óvoda

Mostanság napjaink e körül a bűvös szó körül forognak körbe-körbe. Mert hát elérkezett az a bűvös szeptember 3. amikor is Benedek visszavonhatatlanul óvódás lett.
Szoknunk kell még a helyzetet azt hiszem mindkettőnknek. Benedek a 3. naptól saját kérésére ott is alszik, én ezt nem így terveztem, azt gondoltam, hogy majd 1 hónap után megpróbáljuk. 1. nap még lelkesen lefeküdt aludni, de aztán rájött, hogy ez mégis jobb lenne velem. Így kicsit pityergett elalvásnál. Mostanra már nem pityereg, helyette inkább bepisil. De szerencsére ez utóbbit ritkán teszi.
Viszont hihetetlen mekkorát fejlődött sok szempontból, folyamatosan beszél, összefüggően, érthetően. Szerepjátékot játszik. Iszonyatosan élvezi a logikai és kirakós játékokat. És eszik! Egyik este csúnyán lebukott, amikor szóvá tette, hogy a bolognai szószban paradicsomot talált. Reflexből mondtam (miután az elmúlt 2 év során még csak meg sem kóstolta a paradicsomot), hogy akkor tedd félre! Nem teszem, mondta, a paradicsom az finom, és a paprika is, és az uborka is...  
Reggelente kicsi nyekergés van, hogy nem akaródzik elindulni, de már a lépcsőn lefelé menet megtervezi, hogy kivel mit fog játszani. Aztán délután a lépcsőn felfelé menet egyenleget húz, hogy ki mit rosszalkodott, ő persze soha semmit.
A legkisebbek vegyes csoportot csináltak, így van 5 kicsi és 12 nagy, ami egyben azt is jelenti, hogy az öt kicsire jut egy ovónéni a nap nagy részében, ami azért nagyon kényelmes dolog. Egyelőre speciális foglakozások nincsenek, mert a kicsiknek épp elég ezt a sok új dolgot megtanulniuk, és szerintem ez igen szimpatikus hozzáállás, mert végül is tényleg nem versenylovak, hanem gyerekek, majd megtanul angolul, és számolni, és írni is. Mindent összevetve kis zökkenők mellett jól vette az akadályt, és én nagyon büszke vagyok rá!

Születésnapos

Egy év elszelelt...
Ő meg ünnepel.

 Tortát eszik.

Maszatol.

Persze segítséggel.

Ajándékot is kapott.

Majd mint aki jól végezte dolgát, távozott.

Isten éltessen drága kicsi lányunk, igazi ajándék vagy nekünk. Legyen továbbra is mosolyokkal teli minden napod!

Anya nyaral

Mert nem mindig betegek, néha nyaralunk is.

És néha nyaralás alatt én is kapok egy kis szabadságot. Köszi a közreműködőknek.

Lost

Június 22. és július 16. között a következő diagnózisokat gyűjtötte be Annadorka
Exiccatio
Gastroenteritis acuta
Roseola infantum
Otitis media l.u. (p.c. Streptococcus Pneumoniae, pedig oltva van...)
Pneumonia l.s.

Remélem most már kifelé mászunk ebből a rémálomból. És akkor majd lesz időm írni arról is, hogy Benedek mindeközben milyen ügyesen szobatiszta kezd lenni, és föltenni jó kis képeket magunkról.

Olimpiára készülve

A paralimpia mintájára szerintem kéne szerintem rendezni anyalimpiát is.
Én a következő számokat ajánlom:
Célba szemcseppentés (mozgó gyerekfej és szorosan zárt szemhéjak mellett)
Éjszakai triatlon: hányástakarítás-ágyhúzás- pelenkacsere, természetesen úgy hogy a mélyen alvó többi családtag továbbra is mélyen aludjon.
Hosszútávú morzsatakarítás
Gyorsasági pelenkacsere, természetesen mozgó ellenfélen, a popsikrémezés, ha sikerül, pluszpontot ér.
Kötött fogású orrszívás
100 méteres körömvágó váltó
Páros gyerek kirángatás a Balatonból, 100 méteren és 200 méteren is lehet indulni
Maratoni időben elindulás két gyerekkel, egy gyerekesek a félmaratonra nevezhetnek.

Az érmek helyet kávékat osztanék.

További sportágakat a MAOB elnökségénél, azaz nálam lehet, nevezni.

Gyógyítsunk magyar módra

Az eset még áprilisban történt. 

Adott a szomszédunk, aki már vagy 25 éve él Olaszországban és olyan olaszos lett ez idő alatt, impulzív, hangos és mindig mindent túlreagál. Évente egy hetet van itthon. Idén ez áprilisra esett. És egy békés áprilisi este megjelent az ajtónkban talpig pizsamában és reszketve, hogy ő épp most, és épp itt meghalni készül, de legalább is igen rosszul van. Mi meg hát orvosfélék vagyunk, hát próbáljunk meg segíteni rajta. 

Sokat szerencsére nem kellett gondolkoznunk, hogy rájöjjünk, a diagnózisra, pánikrohama van. Ami tulajdonképpen nem életveszélyes, de azért nem lehet túl kellemes, ha az ember meg van róla győződve, hogy most ez itt a vég. 

A gyógyszeres dobozkánk mélyéről kitúrtunk egy kissé lejárt Frontint, de a helyzet nem javult, a vokál sem hatott. Amikor már hangosan zokogott a kanapénkon, hogy miért nem segít neki senki és a keze furcsa tetániás tartást vett föl, akkor azt gondoltunk, talán kicsit agresszívebben kéne kezelni a helyzetet. Mit tehet a laikus és az orvos, aki ha beteget talál és nem tudja meggyógyítani a kanapén? Ügyletet hív. Aki jön majd és ad gyógyszert. Legalábbis szerintem így működik ez. 

Az ügyelet jött. A doktorbácsi adott Seduxent, a beteg jobban lett. Happy end. De nem. 

Mert a doktorbácsi távozóban még megvitatta velünk és az ápolóval, hogy ez aztán nem ügyleti feladat, az ilyen beteget ellátni. A nővér milyen buta volt, hogy ezt nem közölte velünk. Egyáltalán hogy mertük kihívni őket. És, hogy Európában biztos ki nem ment volna hozzá orvos éjnek idején. 

Este 10 óra volt, azért hívtunk ügyeletet, mert valaki rosszul volt, és gyógyszer kellett neki, ami nálunk nem volt.  De legközelebb majd igazi magyar módra oldjuk meg a pánikrohamot.

És mégis...

És mégis, minden nehézség ellenére, végül mégis csak úgy tűnik szeptembertől Benedek ovis lesz. Miután megpróbáltam jelentkezni a bölcsődébe, ott körberöhögtek, hogy anyuka 3 éves gyereket, biztos nem vesznek föl bölcsibe. Végső elkeseredésemben elmentem a Biró utcai bölcsi-ovi egyesített intézménybe, hogy hátha. És lám a rendszer keblére ölelt. A vezető néni nagyon kedves és korrekt volt. Volt még szabad hely, így fölvették, nem tudom, hogy milyen az ovi szellemisége, és milyen lesz az óvónéni, de választási lehetőség nem volt, annak örülünk ami van.  Most szokom a gondolatot, hogy ilyen nagy fiam van. És erősen gondolkozom, hogy is lesz ez a szobatisztasággal. 

Olvasás

A bölcsiben alvás előtt mindenki nézegethet könyvet és választ takarót. Ezt a remek szokást itthon is meghonosította.  Csak más volt a választék. Ő választott.

 Na de magunk közt szólva, van-e jobb, mint egy langyos nyári délután elmerülni A tizennégy karátos autóban? A gyereknek van ízlése.

Sanyarú sorsok

Tulajdonképpen a körülmények ellenére jól vagyunk. És aki nem hinné, járjon utána!

Családbarát?

Az adott helyzet az, hogy van lesz nekem szeptember elsején egy 13 hónapos és 34 hónapos gyermekem. Kettőjük közül a nagyobbat szerettem volna elhelyezni egy kerületi óvodában.

Azt tudtuk eddig is, hogy protekció kell, azt szereztünk, nem valakinek voltunk az ismerősei, hanem saját jogon.  Mivel az óvoda hirdeti magáról, hogy hangsúlyt fektet az egészégnevelésre, ezért gyógytornásztatják a gyerekeket, szigorú ortopédiai és gyermek orvosi felügyelet mellett. Na ezek voltunk mi. Aki tudja, hogy milyen baromi nehéz ortopédiára időpontot kapni, az sejtheti, hogy mekkora könnyebbség, hogy ha semmit sem kell tenni, mert az ortopédus bácsi évente házhoz megy. Mi meg, főleg István, megnéztük a 120 lúdtalpas kis belbudai úrigyereket. Az első alkalommal közölték, hogy fizetni ezért nem tudnak, de cserébe fölveszik a gyerekeket. Azt hiszem ez kb. kimeríti a barter fogalmát. De ez akkor jónak tűnt.

Aztán most mégsem. Mert hát igaz ugyan, hogy törvény szerint fölvehető az aki betöltötte a 2,5 évet, de nem ebben a kerületben. Itt ugyanis, aki nem tölti be a  3. életévét szeptember 30-ig, az nem is jelentkezhet óvodába. Így protekció ide-vagy oda, kerek perec megmondták, hogy jövőre veszik föl, vagy október 30-án beadhatom a jelentkezési lapot az önkormányzathoz, és akkor oda ahol van hely esetleg fölveszik. Persze halkan és suttogva, és nagyon udvariasan, mint Micimackó, aki épp lepotyogott a fáról, megjegyzem, hogy az óvoda vezető néni simán megtehette volna, hogy felajánlja, hogy nov.1-től fölveszi, de nem tette. Cserébe javasolta, hogy jelentkezzünk a bölcsődébe, köszi azt tavaly már próbáltuk. A legfőbb kizáró ok Annadorka, no meg, hogy nem vagyunk minimálbérre bejelentve és túl nagy lakásban lakunk, és autónk is van, meg nyaralónk, mert ezt itt, a XII kerületben mind megkérdezik. Ezek alapján meg nem vagyunk szociálisan kellő képpen rászorultak.

Azon gondolkoztam, hogy ha teszem azt szeretnék visszamenni ősztől dolgozni az esélytelen, mert a kicsit nem veszik föl bölcsődébe, mert hát még nincs 18 hónapos, a nagyot meg azért mert, hát ott a kicsi. És hát ugye a lakás, az autó, a nyaraló stb.

Most itt állok és következők kavarognak a fejemben. 

1. Sajnálom a gyerekemet, mert iszonyúan igényli a közösséget, szeptembertől minden barátja nagy óvodás lesz, ő meg marad a családi napköziben heti 2x mert erre van pénzünk.

2. Ha még egyszer bárki szóvá tesz, hogy miért nem mennek hamarabb vissza dolgozni az anyukák, azt tökön rúgom.

3. Október 30-án beadom a jelentkezési lapot az önkormányzathoz, és ha bármelyik óvodába fölveszik a gyereket akkor a fent említett óvónénit rúgom tökön, és utólag kiszámlázom neki a nála eltöltött munkaórákat, egy szolid magánrendelés árán.

4. De leginkább most egy oltári lúzernek érzem magam, hogy annyira béna vagyok, hogy még egy vacak óvodába sem bírtam benyomni a gyerekemet.   Vígasztaló szavak kíméljenek.

Ezzel elmaradtam

Bréking nyúz volt április 13-án. Annadorka fölállt, és kinőtt egy foga!

És tényleg van ilyen

Van egy ilyen roahdt kórság, hogy kéz-láb-száj betegség, idióta neve van, soha nem bírtam megjegyezni. Egy Coxackie nevű állat, azaz vírus, okozza. Most egy életre megjegyeztem.  Benedek szerezte meg a bölcsiből, magas láz afták a szájban. Hólyagos bőrkiütések a száj körül. Na remek gondoltam, 3 hete jár és bárányhimlős is lett. Aztán a bárnyhimlő gondolatát, miután nem jött újabb pötty elvetettem. Alapvetően, ha nem volt lázas egész jól volt, de nem akarta meginni a tejet sem,  mert állította, hogy csíp, de bezzeg a szénsavas Lime-menta fusion az nem. Persze a reklámok rabja lett a 2,5 éves, vagy csak a cukoré, gondoltam én. De amikor elkaptam én is, akkor rájöttem, hogy igaza volt. Volt olyan fázisa a betegségemnek amikor a nyálamat sem bírtam lenyelni, nem hogy tejet! De valamiért a szénsavas valóban jól esett. És amikor kirügyzett a talpam és a tenyerem is akkor meg is volt a diagnózis. Érdekes mindkét gyerek kihagyta ezt a kéz-láb fázist, Annadorka a lázat is, és ők szerncsére 2 nap után elkezdtek enni-inni, na jó könnyű úgy, ha az ember gyógyfagyit kap. Én így egy hét után már tudok enni pépes ételt, darabosat nem nagyon.

Tanulság: a gyerekbetegséget célszerű gyerekkorban elkapni, mert így felnőttként elég vacak, és a gyerek tényleg jobban tudja néha mi a jó neki mint mi.
Végeredmény: beleférek a 2008 nyarán hordott sortomban (28-as méret).

A húsvét meg a nyúl

Valahogy a gyermekkoromból kimaradt azt hiszem a húsvét és a nyúl kapcsolata. Ezt az ünnepet amennyire emlékszem sokkal jobban áthatotta a vallásos tartalom, mint mondjuk a karácsonyt. Emlékszem az akkor hihetetlen hosszú Vigíliákra, amikor Zsuzsival azon nevettünk, hogy ennyi alleluját még soha nem hallottunk. Nagy családi vacsorákra, szódásüveg csatákra. A ki tud rondább tojást festeni versenyre.  Arra, hogy rongyosra hallgattuk a Jézus Krisztus Szupersztárt az anyukámmal.

Így most kicsit tétován álltam, hogy mit, hogyan magyarázzak el egy két és félévesnek, és hogyan is ünnepeljünk. Azt nagyon gyorsan megértette, hogy azt ünnepeljük, hogy Jézus valami nagy dolgot tett értünk, ennél mélyebben szükségtelennek éreztem magyarázni. Az új szokás rendnek köszönhetően, miszerint a nagyszombati szertartás leghamarabb este hétkor kezdődik, a kisgyerekes családok, így mi is kiszorultunk a templomból. A Jesus Krisztus Szupersztár rongyosra hallgatás, és ronda tojások festése az most is ment lazán. Végül is a nyuszi hozott néhány csokitojást is.

Azonban a legnagyobb nehézséget Benedek számára a locsolás jelentette. Az egy dolog, hogy magát akarta beillatozni minden áron. De próbáltunk locsolóverset tanulni, egy négysorost verset ő egyébként könnyen megtanul. De a tartalmi értelmezéssel voltak gondok.
Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni.

Mert mi tehet az a gyerek akinél Ibolya, az a nagyi? Átírja úgy, hogy értelme is legyen.

Zöld erdőben jártam, és ha Ibolya megengedi, bekapcsolom a locsolót.  

Húsvét

Ha jól meggondoljuk a virágvasárnap és  húsvét vasárnap közötti történésekben benne van minden, ami a földi életünk lényege. Az öröm, a kétségbe esés, az árulás, a halál és a feltámadás.
Mindenkinek áldott, kegyelmekben gazdag húsvétot kívánunk!

Bölcsis lett

Na nem úgy igazából, csak heti kétszer egy délelőtt erejéig jár. Egyelőre szereti, boldogan indul el, indulás előtt felhívja Nórát (a bölcsi vezető  lányt), hogy most indulunk, persze csak képletesen a játék telefonon. Hihetetlen, de ott mindent megeszik, egyedül, kanállal, sőt még repetát is kért.
Hazahozta első saját műveit, egy festett tojást és egy matricával teleragasztott képet. Ami döbbenet, hogy pár alkalom alatt mekkorát fejlődött, hatalmasat ugrott a szókincse, a kifejezésmódja. Koherensebb lett a viselkedése, a játéka. Hihetetlen számomra. No meg az is, hogy lassan itt az óvoda keresés ideje is...

Esti párbeszéd

Benedek nagy és okos testvér lett. Felügyeli a kicsit.

Esti elalvás előtt mindenkinek jár egy kis tej/tápszer, kimentem a konyhába, és visszafele jövet a következő mondatot hallom: Annadorka, az jobb ha nem csinálod, mert nagyon be fogod ütni a nózidat. Fontossága tudatában, talpig pizsamában állította ezt.

És igaza is lett.

Mert a nagy igyekezetben a kisasszony tényleg megbillent és csúnyán megütötte a nóziját.

Az vagy amit megeszel?

Azt hiszem erről már számtalanszor írtam, és ahogy elnézem még fogok is. Azzal nagyjából már kezdtem megbarátkozni, hogy Benedek rossz evő. Úgy éreztem, hogy jó, reggeli, és uzsonna nincs, felvágottat nem eszik, de van néhány adum mint pl. a virsli, a halrudak, a palacsinta amit mindig, és bármekkora mennyiségben megeszik. De mostanra teljesen vert helyzetbe kerültem, maradt a napi 2x 2 dl tej (reggel-este), és közte a kínlódás. Van, hogy nagy nehezen hajlandó leülni ebédelni, eszik egy szem tésztát és közli kész vagyok. Általában azonban le sem ül, ahhoz meg már nagy, hogy bebirkózzam az etető székbe, hogy márpedig fiam itt ülsz 20 percig egy tányér előtt mert ebédidő van. Próbáltam zsarolni, akkor nem lesz pöttyös-túrós, nem vált be, ha nem akar enni, a csokoládét sem akarja. Próbáltam kiéheztetni, jó nem kell ebédelni, majd akkor eszel vacsorát, nem éhezett meg, nagy kínlódva megevett egy fél kiflit.  Hol vagyunk már attól, hogy egészséges táplálkozás: húsok-zöldségek-szénhidrát megfelelő arányban? Az elmúlt fél évben egy dekát nem hízott, de nőtt 10 cm-t. Az elhízás réme nem fenyeget. Tényleg már csak a kamaszkorban bízhatok, amikor majd a tesztoszteron legalább ezt helyre  hozza.

Átmenetileg azt hittem legalább Annadorka jobb lesz, mert néhány napig a banánturmixra édesen nyitotta a száját. Átverés volt. Lassan 8 hónapos, napi egyszer eszik főzeléket, azt is úgy, hogy kb. 100 grammot megeszik kanállal, utána éktelen ordításba kezd, tekereg, kiugrik a székből, kiveri a kanalat a kezemből. Gyakorlatilag etethetetlen, a száján kívül mindenhova jut a püréből, falra, ajtóra, rám, a ruhájára. De ha ugyanazt a pürét átteszem cumis üvegbe boldogan kiszipókázza. Próbáltam  vacsorára tejpépet adni, banánt, esetleg főzeléket. A malackodás hatalmas volt, és legalább éjszaka is fölkelt, mert fájt a hasa. Azt hiszem megrekedtem a hozzátáplálásban, és nem is hiszem, hogy próbálkoznék tovább az elkövetkező hónapokban, mert nincsenek kötélből az idegeim. A megoldás az lenne, ha reggel kitennék egy nagy tál ropit az asztalra, szerintem tuti hízásnak indulna mindkét gyerek.

Padlóra küldött

Szépen lassan, egymás után küldte padlóra a családot valami influenza szerű, köhögős-lázas vírus.

Az első áldozat Benedek volt, aki mint tudjuk soha sem beteg. Hát most sem volt nagyon beteg, köhögött, folyt az orra, és kicsit lázas volt, de Nurofen mellett 6-8 óráig láztalan volt. Aztán jöttem én, én már nagyon beteg voltam, a konyha megközelítése a nappaliból lehetetlen feladatnak tűnt, kombinált lázcsillapítás mellett sem sikerült lenyomni a lázamat 38 C alá 3 napon keresztül. Aztán 3 napig nem volt újabb áldozat, de a négy napos hétvége előtti este aztán egyszerre dőlt ki István és Annadorka. Ez azért volt gáz, mert ugye tudjuk, hogyha egy férfi lázas... A pici lány meg tényleg nagyon beteg volt. A csütörtök estére a konyha szekrény gyógyszerszekrénnyé alakult, sorakozott benne minden nemű lázcsillapító, köhögés elleni szer, felnőtt és gyereke változatban, és néhány üveg antibiotikum is a biztonság kedvéért. Péntek reggelre a fáradtság és kialvatlanság nyomán már fogalmam sem volt, hogy ki mikor és milyen típusú lázcsillapítót kapott, így bevezettem az órás lapok intézményét. Péntek estére Annadorka folyamatos láza, köhögése, orr és nyálfolyása olyan mértékű volt, hogy teljesen elvesztettem a realitás érzékemet. Már egészen biztos voltam benne, hogy pneumonitise van (bár a tüdeje felett csak kósza vezetett zörejeket hallottam), és jobb lenne, ha bevinném a klinikára. Az irrealitás csúcspontján be is telefonáltam, hogy ki az intenzíves és aneszt ügyelet, már csak az intubáció miatt.  Aztán valahogy mégis megtaláltam a józanabbik eszemet, és bár nem állítom, hogy könnyű 2 nap volt, de megúsztuk a kórházat. Lassan kezdünk kijönni a lázcsillapítás-orrszívás-köhögés Bermuda háromszögéből, és talán élvezni is tudjuk a tavaszt.

Napok az Alpokban

Bár sokan sorolták az extrém sportok közé, és én magam is úgy éreztem indulás előtti este, hogy ennél nagyobb marhaságot, minthogy elinduljak két gyerekkel síelni el sem tudok képzelni. Vígasztaltam magam, hogy nincs is olyan messze Bad Kleinkirchheim, pedig nagyon jól tudtam, hogy két üvöltő gyerekkel a hátsó ülésen a Déli pályaudvar is messze van. Végül is elindultunk, hat felnőtt négy gyerek, és egy nápolyi bull mastif (alig kisebb egy szamárnál, és nyáladzik mint a kisgyerek fogzáskor).

És tegnap este szerencsésen haza is értünk, közben pedig igen jól mulattunk.

Rájöttem, hogy a síelést tényleg nem lehet elfelejteni, és tényleg egy szuper jó sport. Bár a feket pályán volt egy pillanat amikor azt gonodoltam, hogy pár nap és kitavaszodik, én azt most már itt fönt megvárom. De végül győzött a józan ész, és a pálya alján beígért Bombardino, lejöttem.

Volt más is aki viszont félelem nélkül, mindenáron le akart jönni, saját sílécen.

Aztán szédítette kicsit a lányokat, ahogy azt kell.

Egy biztos, ha nem akarom azt hallani 7-8 év múlva, hogy de anya te annyira lassú vagy, akkor azt hiszem jobb ha beíratkozom én is egy síiskolába megint.

Aztán otthon megnézte, hogy hol mindenütt járt aznap.

Főzőtt vacsorát, általában, palacsintát.

Szegény, neki meg csak a nyúl maradt.

Aztán megbeszélték a történéseket.

Végül arra jutottak, hogy jövőre is eljönnek.



Éjszakai keringő

A nappalinkban található egy, a nagyszüleimtől örökölt, igen-igen kénylemes kanapé. A kanapé mely körül körtáncot lejt a család, kiváltképp éjszaka.

21 óra 30 perc: Kiinduló helyzet:  két csemete a gyerekszobában, ki-ki a maga ágyában. Apa a fotelban ül, anya (azaz én) kényelmesen elhelyezkedem a kanapén. A tervünk minden este ugyan az, megnézni együtt egy filmet.

22 óra 20 perc: Felébredek a kanapén, halványan dereg, hogy a film  címét és a szerposztást még talán láttam. Átvándorlok a hálószobába, István át a kanapéra, innen nézi tovább a filmet.

00 óra 15 perc: Benedek keresi a cumiját, átrohanok a gyerekszobába, hogy ne zargassa  föl a kicsit. István édesdeden alszik a kanpén. Többszöri unszolásra átjön ő is a hálószobába.

04 óra 30 perc: Annadorka menetrendszerű ébredése, egy üveg tápszert elfogyaszt ilyenkor, természetesen a kanapén, ha nem sikerül egyből visszaaludni, hogy ne ébressze föl a bátyját maradunk a kanapén. Én általában 5 perc alatt elalszom, ő nem. Viszont a maga 7 kilójával és 65 centijével annyi helyet foglal el, hogy igen kell kapaszkodnom, hogy le ne guruljak.

06 óra 15 perc: Mama, mama, Jó reggelt! Jóóóóó? Micsoda???? Alvó Annadorka áttranszportálása az ágyába. Benedek kiterlgetése, aki persze egyből közli, hogy aludjunk, és már mászik is fel  A Kanapéra, ő általában 5 perc alatt alszik is tovább, én meg lajhármakiként kapaszkodva a kanapé szélében próbálom még kihasználni a maradék kis időt pihenésre, mert hétkor megszólal a vekker a hálószobában, és indul a nap, amikor is talán majd délután lesz egy kis idő kipihenni az éjszaka fáradalmait, természetesen a kanapén.

Kisasszony

A kisasszony, bár mennyire is hihetetlen, fél éves!

Eleinte kissé bizonytalanul szemlélte a világot.

Mára már igen határozottan halad az általa kiszemelt cél felé.

Mindig van egy lefegyverző mosoly a tarsolyában.

Táraságban mosolyogni persze sokkal jobb.

És már  közös titkaik is vannak.

Bögre kávé

Heuréka, megjött az összes alkatrész, ismét beléphetek a cyber-térbe.

Megpróbálok leírni mindent ami az elmúlt egy hónapban történt, Ti meg készítsetek be egy jó nagy bögre kávét, hogy végig tudjátok olvasni.

Évvégével kezdenénk,  a bátor nagyszülőknek hála hatalmas házibulival búcsúztunk 2011-től.  Pezsgős, asztalon táncolós, tűzijátékos, barátokat melegen megölelő buli volt hajnal 5-ig.

Szóval ennyire jó volt, 3 év múlva újból veletek...

Aztán Kati barátnőmék elutaztak 6 hónapra Firenzébe. Duplán nehezített lett a pálya, egyrészről Benedek a maga két évével nem értette meg, hogy tegnap délután még Marcival játszott, úgy ahogy eddig minden nap, és ma már nem, és holnap sem, és majd egyszer nagyon sokára, majd megint. Másrészről én is szembesültem azzal, hogy mennyivel nehezebb kisgyerekes anyukának lenni, ha a napi gondokat és kudarcokat nem lehet megbeszélni valakivel. Márpedig egy kétévest nevelni, a rengeteg öröm mellett, rettenetesen frusztráló dolog. Nap-nap után imamamlomként mormolom, hogy ne szórd a homokot, ne nyisd ki a csapot, ne rámold le a könyveket...   Ilyenkor aztán óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy mit rontok el, mások ezt hogy csinálják, másnak is ilyen nehéz? Vagy mások ügyesebbek, egyszer elmondták, hogy nem, és többet azt nem csinálta? Ha igen, mi a titkuk?

Közben a történelem szépen lassan ismétli önmagát. Annadorka is rájött, hogy nem muszáj átaludni az éjszakát, kezdetben csak hajnalban nyökögött egyre többet, amíg végül is eluntam és visszaálltunk a hajnal 6 órás etetésre. Egy darabig jó is volt, evett, ment vissza az ágyba, és aludt reggelig. Aztán úgy döntött, inkább tudatja, az egész családdal, hogy evett, és most ébren van, és álmos, de nem tud aludni. Egyszóval ordít. Ehhez társul még, hogy egy légi deszantost meghazudtoló gyorsasággal kúszik, álmában is.   Ebből adódóan a 60x120 cm-n átlag 1,5-2 óránként koppan neki a rácsnak fejjel, amikor is hangosan méltatlankodik,  és én is. Az én állapotomat jól jellemzi, hogy beszáradt az összes smink készletem, és elfogyott az összes szemránckrémem.

3 hete hozzákezdtünk a hozzátáplálás című össznépi játékhoz. Eleinte jól ment, el is bíztam magam, hogy na jó, ő sem alszik, de legalább eszik. Igen, az első 5 kanálig. Aztán csakúgy mint a nagytesó megunja. Ráadásul Benedek áll a hátam mögött a széken, hogy "Nézem ahogy eszik", a kicsi röhög a nagyra, a nagy röhög a kicsire, a főzelék van már mindenütt, de a delikvens szájába egyre kevesebb jut. A végén nagy nehezen eszik kb. 50 gr főzeléket, éhes marad, megissza a tápot, majd kibukja a táppal kevert főzeléket. És ugyebár kúszik, úgyhogy a lakásban kis sárga-zöld bukáskupacok jelzik útját.

Aztán múlt vasárnap, a tél eddigi leghidegebb és leghavasabb hétvégéjén Anna Dóra felvétetett a katolikus egyház tagjai közé. Ez annyira fontos és szép esemény volt, hogy erről majd külön is írok.

Folyt köv, fotókat majd hozok!

 

  

Még élek

Még élek, élünk, nem mentem le a térképről sem, és új blogot sem írok, csak elromlott a laptopom, és 1 hónapja várjuk hozzá az alkatrészt. Szóval majd jövök megint.