Bögre kávé

Heuréka, megjött az összes alkatrész, ismét beléphetek a cyber-térbe.

Megpróbálok leírni mindent ami az elmúlt egy hónapban történt, Ti meg készítsetek be egy jó nagy bögre kávét, hogy végig tudjátok olvasni.

Évvégével kezdenénk,  a bátor nagyszülőknek hála hatalmas házibulival búcsúztunk 2011-től.  Pezsgős, asztalon táncolós, tűzijátékos, barátokat melegen megölelő buli volt hajnal 5-ig.

Szóval ennyire jó volt, 3 év múlva újból veletek...

Aztán Kati barátnőmék elutaztak 6 hónapra Firenzébe. Duplán nehezített lett a pálya, egyrészről Benedek a maga két évével nem értette meg, hogy tegnap délután még Marcival játszott, úgy ahogy eddig minden nap, és ma már nem, és holnap sem, és majd egyszer nagyon sokára, majd megint. Másrészről én is szembesültem azzal, hogy mennyivel nehezebb kisgyerekes anyukának lenni, ha a napi gondokat és kudarcokat nem lehet megbeszélni valakivel. Márpedig egy kétévest nevelni, a rengeteg öröm mellett, rettenetesen frusztráló dolog. Nap-nap után imamamlomként mormolom, hogy ne szórd a homokot, ne nyisd ki a csapot, ne rámold le a könyveket...   Ilyenkor aztán óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy mit rontok el, mások ezt hogy csinálják, másnak is ilyen nehéz? Vagy mások ügyesebbek, egyszer elmondták, hogy nem, és többet azt nem csinálta? Ha igen, mi a titkuk?

Közben a történelem szépen lassan ismétli önmagát. Annadorka is rájött, hogy nem muszáj átaludni az éjszakát, kezdetben csak hajnalban nyökögött egyre többet, amíg végül is eluntam és visszaálltunk a hajnal 6 órás etetésre. Egy darabig jó is volt, evett, ment vissza az ágyba, és aludt reggelig. Aztán úgy döntött, inkább tudatja, az egész családdal, hogy evett, és most ébren van, és álmos, de nem tud aludni. Egyszóval ordít. Ehhez társul még, hogy egy légi deszantost meghazudtoló gyorsasággal kúszik, álmában is.   Ebből adódóan a 60x120 cm-n átlag 1,5-2 óránként koppan neki a rácsnak fejjel, amikor is hangosan méltatlankodik,  és én is. Az én állapotomat jól jellemzi, hogy beszáradt az összes smink készletem, és elfogyott az összes szemránckrémem.

3 hete hozzákezdtünk a hozzátáplálás című össznépi játékhoz. Eleinte jól ment, el is bíztam magam, hogy na jó, ő sem alszik, de legalább eszik. Igen, az első 5 kanálig. Aztán csakúgy mint a nagytesó megunja. Ráadásul Benedek áll a hátam mögött a széken, hogy "Nézem ahogy eszik", a kicsi röhög a nagyra, a nagy röhög a kicsire, a főzelék van már mindenütt, de a delikvens szájába egyre kevesebb jut. A végén nagy nehezen eszik kb. 50 gr főzeléket, éhes marad, megissza a tápot, majd kibukja a táppal kevert főzeléket. És ugyebár kúszik, úgyhogy a lakásban kis sárga-zöld bukáskupacok jelzik útját.

Aztán múlt vasárnap, a tél eddigi leghidegebb és leghavasabb hétvégéjén Anna Dóra felvétetett a katolikus egyház tagjai közé. Ez annyira fontos és szép esemény volt, hogy erről majd külön is írok.

Folyt köv, fotókat majd hozok!