Óvoda

Mostanság napjaink e körül a bűvös szó körül forognak körbe-körbe. Mert hát elérkezett az a bűvös szeptember 3. amikor is Benedek visszavonhatatlanul óvódás lett.
Szoknunk kell még a helyzetet azt hiszem mindkettőnknek. Benedek a 3. naptól saját kérésére ott is alszik, én ezt nem így terveztem, azt gondoltam, hogy majd 1 hónap után megpróbáljuk. 1. nap még lelkesen lefeküdt aludni, de aztán rájött, hogy ez mégis jobb lenne velem. Így kicsit pityergett elalvásnál. Mostanra már nem pityereg, helyette inkább bepisil. De szerencsére ez utóbbit ritkán teszi.
Viszont hihetetlen mekkorát fejlődött sok szempontból, folyamatosan beszél, összefüggően, érthetően. Szerepjátékot játszik. Iszonyatosan élvezi a logikai és kirakós játékokat. És eszik! Egyik este csúnyán lebukott, amikor szóvá tette, hogy a bolognai szószban paradicsomot talált. Reflexből mondtam (miután az elmúlt 2 év során még csak meg sem kóstolta a paradicsomot), hogy akkor tedd félre! Nem teszem, mondta, a paradicsom az finom, és a paprika is, és az uborka is...  
Reggelente kicsi nyekergés van, hogy nem akaródzik elindulni, de már a lépcsőn lefelé menet megtervezi, hogy kivel mit fog játszani. Aztán délután a lépcsőn felfelé menet egyenleget húz, hogy ki mit rosszalkodott, ő persze soha semmit.
A legkisebbek vegyes csoportot csináltak, így van 5 kicsi és 12 nagy, ami egyben azt is jelenti, hogy az öt kicsire jut egy ovónéni a nap nagy részében, ami azért nagyon kényelmes dolog. Egyelőre speciális foglakozások nincsenek, mert a kicsiknek épp elég ezt a sok új dolgot megtanulniuk, és szerintem ez igen szimpatikus hozzáállás, mert végül is tényleg nem versenylovak, hanem gyerekek, majd megtanul angolul, és számolni, és írni is. Mindent összevetve kis zökkenők mellett jól vette az akadályt, és én nagyon büszke vagyok rá!