A húsvét meg a nyúl

Valahogy a gyermekkoromból kimaradt azt hiszem a húsvét és a nyúl kapcsolata. Ezt az ünnepet amennyire emlékszem sokkal jobban áthatotta a vallásos tartalom, mint mondjuk a karácsonyt. Emlékszem az akkor hihetetlen hosszú Vigíliákra, amikor Zsuzsival azon nevettünk, hogy ennyi alleluját még soha nem hallottunk. Nagy családi vacsorákra, szódásüveg csatákra. A ki tud rondább tojást festeni versenyre.  Arra, hogy rongyosra hallgattuk a Jézus Krisztus Szupersztárt az anyukámmal.

Így most kicsit tétován álltam, hogy mit, hogyan magyarázzak el egy két és félévesnek, és hogyan is ünnepeljünk. Azt nagyon gyorsan megértette, hogy azt ünnepeljük, hogy Jézus valami nagy dolgot tett értünk, ennél mélyebben szükségtelennek éreztem magyarázni. Az új szokás rendnek köszönhetően, miszerint a nagyszombati szertartás leghamarabb este hétkor kezdődik, a kisgyerekes családok, így mi is kiszorultunk a templomból. A Jesus Krisztus Szupersztár rongyosra hallgatás, és ronda tojások festése az most is ment lazán. Végül is a nyuszi hozott néhány csokitojást is.

Azonban a legnagyobb nehézséget Benedek számára a locsolás jelentette. Az egy dolog, hogy magát akarta beillatozni minden áron. De próbáltunk locsolóverset tanulni, egy négysorost verset ő egyébként könnyen megtanul. De a tartalmi értelmezéssel voltak gondok.
Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni.

Mert mi tehet az a gyerek akinél Ibolya, az a nagyi? Átírja úgy, hogy értelme is legyen.

Zöld erdőben jártam, és ha Ibolya megengedi, bekapcsolom a locsolót.