Padlóra küldött

Szépen lassan, egymás után küldte padlóra a családot valami influenza szerű, köhögős-lázas vírus.

Az első áldozat Benedek volt, aki mint tudjuk soha sem beteg. Hát most sem volt nagyon beteg, köhögött, folyt az orra, és kicsit lázas volt, de Nurofen mellett 6-8 óráig láztalan volt. Aztán jöttem én, én már nagyon beteg voltam, a konyha megközelítése a nappaliból lehetetlen feladatnak tűnt, kombinált lázcsillapítás mellett sem sikerült lenyomni a lázamat 38 C alá 3 napon keresztül. Aztán 3 napig nem volt újabb áldozat, de a négy napos hétvége előtti este aztán egyszerre dőlt ki István és Annadorka. Ez azért volt gáz, mert ugye tudjuk, hogyha egy férfi lázas... A pici lány meg tényleg nagyon beteg volt. A csütörtök estére a konyha szekrény gyógyszerszekrénnyé alakult, sorakozott benne minden nemű lázcsillapító, köhögés elleni szer, felnőtt és gyereke változatban, és néhány üveg antibiotikum is a biztonság kedvéért. Péntek reggelre a fáradtság és kialvatlanság nyomán már fogalmam sem volt, hogy ki mikor és milyen típusú lázcsillapítót kapott, így bevezettem az órás lapok intézményét. Péntek estére Annadorka folyamatos láza, köhögése, orr és nyálfolyása olyan mértékű volt, hogy teljesen elvesztettem a realitás érzékemet. Már egészen biztos voltam benne, hogy pneumonitise van (bár a tüdeje felett csak kósza vezetett zörejeket hallottam), és jobb lenne, ha bevinném a klinikára. Az irrealitás csúcspontján be is telefonáltam, hogy ki az intenzíves és aneszt ügyelet, már csak az intubáció miatt.  Aztán valahogy mégis megtaláltam a józanabbik eszemet, és bár nem állítom, hogy könnyű 2 nap volt, de megúsztuk a kórházat. Lassan kezdünk kijönni a lázcsillapítás-orrszívás-köhögés Bermuda háromszögéből, és talán élvezni is tudjuk a tavaszt.