Éjszakai keringő

A nappalinkban található egy, a nagyszüleimtől örökölt, igen-igen kénylemes kanapé. A kanapé mely körül körtáncot lejt a család, kiváltképp éjszaka.

21 óra 30 perc: Kiinduló helyzet:  két csemete a gyerekszobában, ki-ki a maga ágyában. Apa a fotelban ül, anya (azaz én) kényelmesen elhelyezkedem a kanapén. A tervünk minden este ugyan az, megnézni együtt egy filmet.

22 óra 20 perc: Felébredek a kanapén, halványan dereg, hogy a film  címét és a szerposztást még talán láttam. Átvándorlok a hálószobába, István át a kanapéra, innen nézi tovább a filmet.

00 óra 15 perc: Benedek keresi a cumiját, átrohanok a gyerekszobába, hogy ne zargassa  föl a kicsit. István édesdeden alszik a kanpén. Többszöri unszolásra átjön ő is a hálószobába.

04 óra 30 perc: Annadorka menetrendszerű ébredése, egy üveg tápszert elfogyaszt ilyenkor, természetesen a kanapén, ha nem sikerül egyből visszaaludni, hogy ne ébressze föl a bátyját maradunk a kanapén. Én általában 5 perc alatt elalszom, ő nem. Viszont a maga 7 kilójával és 65 centijével annyi helyet foglal el, hogy igen kell kapaszkodnom, hogy le ne guruljak.

06 óra 15 perc: Mama, mama, Jó reggelt! Jóóóóó? Micsoda???? Alvó Annadorka áttranszportálása az ágyába. Benedek kiterlgetése, aki persze egyből közli, hogy aludjunk, és már mászik is fel  A Kanapéra, ő általában 5 perc alatt alszik is tovább, én meg lajhármakiként kapaszkodva a kanapé szélében próbálom még kihasználni a maradék kis időt pihenésre, mert hétkor megszólal a vekker a hálószobában, és indul a nap, amikor is talán majd délután lesz egy kis idő kipihenni az éjszaka fáradalmait, természetesen a kanapén.

Kisasszony

A kisasszony, bár mennyire is hihetetlen, fél éves!

Eleinte kissé bizonytalanul szemlélte a világot.

Mára már igen határozottan halad az általa kiszemelt cél felé.

Mindig van egy lefegyverző mosoly a tarsolyában.

Táraságban mosolyogni persze sokkal jobb.

És már  közös titkaik is vannak.

Bögre kávé

Heuréka, megjött az összes alkatrész, ismét beléphetek a cyber-térbe.

Megpróbálok leírni mindent ami az elmúlt egy hónapban történt, Ti meg készítsetek be egy jó nagy bögre kávét, hogy végig tudjátok olvasni.

Évvégével kezdenénk,  a bátor nagyszülőknek hála hatalmas házibulival búcsúztunk 2011-től.  Pezsgős, asztalon táncolós, tűzijátékos, barátokat melegen megölelő buli volt hajnal 5-ig.

Szóval ennyire jó volt, 3 év múlva újból veletek...

Aztán Kati barátnőmék elutaztak 6 hónapra Firenzébe. Duplán nehezített lett a pálya, egyrészről Benedek a maga két évével nem értette meg, hogy tegnap délután még Marcival játszott, úgy ahogy eddig minden nap, és ma már nem, és holnap sem, és majd egyszer nagyon sokára, majd megint. Másrészről én is szembesültem azzal, hogy mennyivel nehezebb kisgyerekes anyukának lenni, ha a napi gondokat és kudarcokat nem lehet megbeszélni valakivel. Márpedig egy kétévest nevelni, a rengeteg öröm mellett, rettenetesen frusztráló dolog. Nap-nap után imamamlomként mormolom, hogy ne szórd a homokot, ne nyisd ki a csapot, ne rámold le a könyveket...   Ilyenkor aztán óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy mit rontok el, mások ezt hogy csinálják, másnak is ilyen nehéz? Vagy mások ügyesebbek, egyszer elmondták, hogy nem, és többet azt nem csinálta? Ha igen, mi a titkuk?

Közben a történelem szépen lassan ismétli önmagát. Annadorka is rájött, hogy nem muszáj átaludni az éjszakát, kezdetben csak hajnalban nyökögött egyre többet, amíg végül is eluntam és visszaálltunk a hajnal 6 órás etetésre. Egy darabig jó is volt, evett, ment vissza az ágyba, és aludt reggelig. Aztán úgy döntött, inkább tudatja, az egész családdal, hogy evett, és most ébren van, és álmos, de nem tud aludni. Egyszóval ordít. Ehhez társul még, hogy egy légi deszantost meghazudtoló gyorsasággal kúszik, álmában is.   Ebből adódóan a 60x120 cm-n átlag 1,5-2 óránként koppan neki a rácsnak fejjel, amikor is hangosan méltatlankodik,  és én is. Az én állapotomat jól jellemzi, hogy beszáradt az összes smink készletem, és elfogyott az összes szemránckrémem.

3 hete hozzákezdtünk a hozzátáplálás című össznépi játékhoz. Eleinte jól ment, el is bíztam magam, hogy na jó, ő sem alszik, de legalább eszik. Igen, az első 5 kanálig. Aztán csakúgy mint a nagytesó megunja. Ráadásul Benedek áll a hátam mögött a széken, hogy "Nézem ahogy eszik", a kicsi röhög a nagyra, a nagy röhög a kicsire, a főzelék van már mindenütt, de a delikvens szájába egyre kevesebb jut. A végén nagy nehezen eszik kb. 50 gr főzeléket, éhes marad, megissza a tápot, majd kibukja a táppal kevert főzeléket. És ugyebár kúszik, úgyhogy a lakásban kis sárga-zöld bukáskupacok jelzik útját.

Aztán múlt vasárnap, a tél eddigi leghidegebb és leghavasabb hétvégéjén Anna Dóra felvétetett a katolikus egyház tagjai közé. Ez annyira fontos és szép esemény volt, hogy erről majd külön is írok.

Folyt köv, fotókat majd hozok!

 

  

Még élek

Még élek, élünk, nem mentem le a térképről sem, és új blogot sem írok, csak elromlott a laptopom, és 1 hónapja várjuk hozzá az alkatrészt. Szóval majd jövök megint.