Percre pontosan október 22-én 11 óra 45-kor megérkezett a dackorszak. Békésen sétáltunk, sütött a nap. és ő egyszerre levetette magát a motorról és üvöltötte NEM NEM NEM. Az óta a szótárból törölték az Igen szót, viszont minden második szó nem, esetleg: nem, Benedek ededül.
Eddig sem volt a kedvenc programom a játszótér, így meg pláne. Az estek egy részében a hónom alatt visító gyerekkel indulok haza, mert hát indulni kéne, és a rábeszélés nem segített, így maradt a szolid erőszak. Legutóbb Marcival ketten együtt zendítettek rá, ráadásul a nagy játékban Marcika szemébe került egy kis homok, ami persze kifejezett hangerő fokozó tényező volt. Miközben próbáltuk csendesíteni a dackorú dacosokat, fölpillantottam. A játszótéri anyukák úgy álltak körbe minket és bámultak ránk mintha legalább is Marcika szeméből egy bot állt volna ki. De legalábbis úgy néztek, mintha az ő gyerekük még soha, semmikor, ilyet...
Azt hiszem mostantól átmenetileg az indoor programokat fogom előnyben részesíteni, szigorúan baráti körben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése