Gyerekből van

Ilyenkor adventben gyertyákkal, angyalokkal és természetesen rénszarvasokkal szoktam díszíteni a lakást. Idén is ezt tettem, és kíváncsian vártam gyermekem reakcióját. Kezdeti lelkesedés után lázas pakolás következett, és röpke 10 perc alatt mindent begyűjtött a szobájukba, akkurátusan elrendezte a pelenkázón és a kanapén. Majd közölte, hogy nagyon várja a karácsonyt, de még fel kell hívni a Jézuskát, hogy milyen ajándékot hozzon. Mondtam inkább írunk levelet. Jó volt a válasz, és ment is, hogy bekapcsolja a laptopot.

Annadorka

Hihetetlen számomra is de eltelt 3 hónap, azaz egy negyed év! Így hát azt gondolom, hogy megérdemli, hogy kicsit többet is írjak róla. Mindent összevetve egy hatalmas nagy ajándék ő (is).
Már az is csodálatosan gyönyörű volt ahogy született. Könnyen, gyorsan.
Éjszaka igen békés fajta, már kezdetben is csak halk röfögéssel tudatta, hogy éhes, mostanra meg átalussza az éjszakát. Tudom, hogy lesz ez még így se.
Három hónapos korára megtanult átfordulni a hasáról a hátára.
Igen gyorsan rájött, hogy túlélése záloga, ha jóban van a bátyjával, így rá mosolyog a legtöbbet.
De persze mosolyog ő mindenkire, reggeltől estig, igazából ezért is neveztük el Mosolygombócnak, mert reggeltől estig mást se csinál, csak mosolyog.

És mosolyog...

És megint csak mosolyog



Aztán néha hason szemlélődik.

Néha szerintem az jár a fejében, hogy na várjatok csak pár hónap és szétszedem azt a tornyot ami itt építgettek. 

Komment

Nem tudom miért nem tudtatok mostanában kommentelni, módosítottam a beállításokon, légyszi próbálkozzatok megint és ha nem megy szóljatok!

Vakbél

Úgy tűnik, idén sem ússzuk meg kórház nélkül az év végét, lassan kezdek hozzászokni. Idén szerencsére "csak egy sima kis vakbélműtét volt". Reméljük holanpután már itthon lábadozhat.

Percre pontosan

Percre pontosan október 22-én 11 óra 45-kor megérkezett a dackorszak. Békésen sétáltunk, sütött a nap. és ő egyszerre levetette magát a motorról és üvöltötte NEM NEM NEM. Az óta a szótárból törölték az Igen szót, viszont minden második szó nem, esetleg: nem, Benedek ededül.

Eddig sem volt a kedvenc programom a játszótér, így meg pláne. Az estek egy részében a hónom alatt visító gyerekkel indulok haza, mert hát indulni kéne, és a rábeszélés nem segített, így maradt a szolid  erőszak. Legutóbb Marcival ketten együtt zendítettek rá, ráadásul a nagy játékban Marcika szemébe került egy kis homok, ami persze kifejezett hangerő fokozó tényező volt. Miközben próbáltuk csendesíteni a dackorú dacosokat, fölpillantottam. A játszótéri anyukák úgy álltak körbe minket és bámultak ránk mintha legalább is Marcika szeméből egy bot állt volna ki. De legalábbis úgy néztek, mintha az ő gyerekük még soha, semmikor, ilyet...

Azt hiszem mostantól átmenetileg az indoor programokat fogom előnyben részesíteni, szigorúan baráti körben.