Megnőtt

Reggelente úgy érzem magam, hogy polippá kéne változni, kéne még vagy 6 kar. Kótyagosan ténferegek a hajnali szürkületben a konyhában. Próbálom összerendezni a mozdulataimat, hogy mindenkinek legyen meleg tej, tápszer, és leginkább nekem egy kávé, mert különben leesik a fejem. A kis cscacsogógép, akinek köszönhetem, hogy már 6:30-kor a konyhában vagyok, ül egy széken, pizsamában és csacsog, mindenfélét, össze-vissza, oda sem figyeltem. Mama ott egy Hold kezdi. Igen igen válaszolok gerincvelői reflexből. De tényleg ott van mama, tudod. Tényleg? Tényleg! És meg is mutatja, tényleg mondom, igazad van. Tényleg ott van, és olyan kerek mint az autó kereke mondja fülig érő szájjal. Én meg azon gondolkozom, hova lett az idő, még csak most született, és most meg itt ül, és összehasonlít, kombinál és egész értelmes mondatokat szerkeszt.