Délutáni alvás

Mielőtt anya  lettem voltak elképzeléseim a gyereknevelésről, mára már nincsenek. Voltak elvek, hogy egy ágyban alvás a gyerekkel na azt aztán nem. Mára már elvek sincsenek. Itt van például a délutáni alvás, kezdetben egy idilli békés időszak volt. A gyermek édesdeden aludt ágyában, én meg behoztam a házimunkában keletkezett lemaradásokat, emileztem, blogot írtam. 
Aztán valami történt. Már nem alszik édesded álmot délután,  pláne nem az ágyában. Aludni szeretne, mert fáradt, csak nem az ágyában, vagy ha mégis akkor maximum 20 percet.  Inkább kihasználja a rabszolgák seregét, akik olyan fejletelen lények, hogy pusztán sírással irányíthatóak, bármit megtesznek 10 perc csöndért.

Ha elolvasom a gyereknevelésről szóló könyveket, és a kismama magazint, hát íme, iskolapéldája annak, hogy elkényeztetjük és félreneveljük, és ha majd rossz lesz az oviban az ezért van, és ha 14 év múlva kezelhetetlen kamasz lesz, az ezért van, és ha majd nem megy jól a matek az is ezért van, meg ha éjfél helyett hajnalban jön haza az is ezért van. Pedig tisztelt Ranschburg tanár úr, és minedki más aki ezzel foglakozik, mi próbálkoztunk. Azonban a dobhártyát nem kímélő ordítást ő tolerálja jobban. És nem fárad el, nemhogy fél óra alatt nem fárad el, két óra alatt sem fárad el.