Tízkarú polip

A tízkarú polipok nyolckarú rokonaiktól eltérően nem vízi, hanem szárazföldi élőlények. Leginkább pelenkázók körül élnek, de fellelhetőek babakocsik és fürdőkádak környékén is. Jellemzően rejtőzködő  életmódot folytatnak. Bámulatosan tudják változtatni alakjukat, ezért feltehetően evolúciós kapcsolatban állnak Pom-Pommal. Leggyakrabban ártatlan csecsemőnek álcázzák magukat. Valódi alakjukat csak akkor fedik fel, amikor a hozzájuk rendelt rabszolga (akit egyes szerzők anyának is neveznek) ruhaváltásra kényszeríti őket. Ilyenkor az alsó karokkal olyan mozgásokat végeznek, amivel igen hatékonyan tudják akadályozni a pelenka felhelyezését. A harisnya felhúzás közben, amikor úgy tűnik az összes láb harisnyán belül van, mindig akad egy, ami kivűl maradt. A felső karok az alsóknál jóval mozgékonyabbak, ezekkel tárgyak megragadására és szájba gyömöszölésére is képesek. Azt számos tudós kutatja, hogy hogyan fér be egy ilyen csöpp szájba minimum két ököl, egy fél pelenka, egy csörgő és a popsikrém. Az viszont egyértelműen bizonyított, hogy a tízkarú polip karjainak száma egyenesen arányos a ráadandó ruhák rétegének számával.  

Isten kezében

"Isten kezében vagyunk,
és ott vagyunk a legjobb helyen."

Mindenkinek ez úton is szeretnénk megköszönni, hogy velünk voltak ezen a napon.

Délutáni alvás

Mielőtt anya  lettem voltak elképzeléseim a gyereknevelésről, mára már nincsenek. Voltak elvek, hogy egy ágyban alvás a gyerekkel na azt aztán nem. Mára már elvek sincsenek. Itt van például a délutáni alvás, kezdetben egy idilli békés időszak volt. A gyermek édesdeden aludt ágyában, én meg behoztam a házimunkában keletkezett lemaradásokat, emileztem, blogot írtam. 
Aztán valami történt. Már nem alszik édesded álmot délután,  pláne nem az ágyában. Aludni szeretne, mert fáradt, csak nem az ágyában, vagy ha mégis akkor maximum 20 percet.  Inkább kihasználja a rabszolgák seregét, akik olyan fejletelen lények, hogy pusztán sírással irányíthatóak, bármit megtesznek 10 perc csöndért.

Ha elolvasom a gyereknevelésről szóló könyveket, és a kismama magazint, hát íme, iskolapéldája annak, hogy elkényeztetjük és félreneveljük, és ha majd rossz lesz az oviban az ezért van, és ha 14 év múlva kezelhetetlen kamasz lesz, az ezért van, és ha majd nem megy jól a matek az is ezért van, meg ha éjfél helyett hajnalban jön haza az is ezért van. Pedig tisztelt Ranschburg tanár úr, és minedki más aki ezzel foglakozik, mi próbálkoztunk. Azonban a dobhártyát nem kímélő ordítást ő tolerálja jobban. És nem fárad el, nemhogy fél óra alatt nem fárad el, két óra alatt sem fárad el.