Anyja fia

Már nagyon várjuk a tavaszt, tökéletesen felkészültünk a következő vitorlásszezonra.

Mosoly

Azt hiszem ezeket a képeket nem kell magyarázni.

Mozgásfejlődés

"A csecsemő 2-3 hónapos korában fényre, hangra, közeli mozgásra figyel, kezét nézi, megfogott tárgyat szájához viszi, hason és háton fekve fejét emeli, oldalra fordul. 3-4 hónaposan hasalva alkarján, majd tenyerén támaszkodik, hasra, hátra fordul, hátonfekvésből, ha kezét fogják ülésbe húzza magát, tárgyak után nyúl. 8-10 hónapos korban felül, kúszik, gurul, négykézlábra áll, majd kapaszkodva feláll. " A fenti idézet a gyermekgyógyászat tankönyvből való. Szép elmélet. Van is benne igazság, de egy két dolog kimaradt.

1.  2,5 hónaposan sarkára támaszkodva emeli a frissen bekrémezett popsiját, majd arréb teszi, a pelenkán kívülre.
2.  2,5 hónaposan a fenti mozgássor segítségével kíválóan halad oldalra, így ha 2mx2m nagságú ágy közepére leteszed, nagy mázli, ha 3 perc múlva nincs a földön.
3.  Tulajdonképpen bármit meg tud közelíteni így oldalthernyózva, amit nem lenne szabad.
4.  2,5 hónapos csecsemő propellerként tud forogni a popsiján, főleg pelenkázás, reggeli öltözés közben.
5.  Fürdés közben próbál kimászni a kádból, ha apa győz, és nem jut ki, akkor addig dolgozik amíg kilocsolja az összes vizet a padlóra.
Mindezeket diadalittas mosollyal kíséri...

Este

Apa fürdik (fürdet),
Anya főz,
Együtt lenni jó.

Séta

Szülés után 3-4 héttel felébred az emberben a vágy, hogy elhagyná  a lakás alkotta biztosági zónát és megsétáltatná a csemetét, no meg leginkább magát. Az ősz kegyes volt hozzánk, viszonylag enyhe volt, így a gyermeknek kiskabát, sapka, pléd elég volt a babakocsiban, magamra meg egy vékony dzseki és már indulhattunk is.  Aztán ahogy nőtt a gyermek a vágy fokozódott, esetleg meglátogatni Marcit, együtt sétálni, az úgy mégis jobb. De a tél nem kegyes hozzánk, nem enyhe, de legalább havas. Levegőzni márpedig kéne, nekem is, Benedeknek is, barátokkal találkozni pláne jó lenne.
Ilyenkor a lelkes anyuka mérlegeli a lehetőségeket.
1. Elindulhatok autóval, majd berakom a kenguruba, és úgy sétálunk. Nem hangzik rosszul, de legutóbb is az Istenhegyi úton a hókotró ment előttem, ami a vízműveknél elakadt. (Azok kedvéért akiki nincsenek tisztában a XII. kerület térképével, a hókotró rákonyarodott az Istnehegyi útra majd 30 méter után elakadt a hóban.) Szóval a hókotrót és más egyéb elakadt járműveket kerülegetni nincs kedvem. Még én is elakadok.
2. Berakom a babakocsiba és úgy sétálunk, feltéve, hogy a babakocsit tudom tolni a hóban.
3. Kenguruba rakom bele és úgy sétálnuk.
4. Nem sétálunk.
Az első variáció elvetve. Kettes opcióval kapcsolatban legyünk optimisták, elvére azért van nekünk nagykerekű babakocsink, hogy lekűzdje a természeti akadályokat. No jó, amíg a gyermek mit sem sejtve gyanútlanul játszik levonszoltam a babkocsi vázát a lépcsőn. Itt már elgondolkoztam, hogy mennyire jó ötlet ez. Azt már tapasztalatból tudom mi vár rám biztosan. Én felöltözöm, egy perc múlva folyik rólam a víz, mert melegem van, utána öltözetem Őt (mint tudjuk öltözés közben minden gyerek polippá változik, annyi keze, lába lesz hirtelen), egy perc múlva neki is melege van, ennek hangot is ad. Mózeskosarastul ilyenkor szoktam kitenni a lépcsőházba, eredmény egy perc meglepett csönd, majd ordítás, amíg én felkapom a kabátot, cipőt, kesztyűt sapkát. Jó esetben a kertkapuig megszűnik a sírás, mert sétálni mégis érdekes, de kérdés, hogy eljutunk-e a kertkapuig a hóban. Az előkészületeket is figyelembe véve nem éri meg kockáztatni, döntök, legyen a kengurus megoldás. Nekilendülök ismét, kezeslábasban azonban elveszett a gyerek, a levegőztető zsák pedig nem kompatibilis egy kenguruval zsák mivoltából adódóan. Így  a négyes terv lépett életbe. A teraszról pedig irigykedve néztük a hóval ismerkedő egyéveseket. Mi majd jövőre, bár elindulni akkor sem lesz könnyebb...

Fontos

A technika ördöge közbeszólt, ezért nem tudott mindenki kommentelni aki akart. De most már elvben nyitva a lehetőség, szóval hajrá!

2009.12.31.

Tudom mindenkinek minden év más. Nekem nagy örömet hozott, azt hiszem a legnagyobbat, amit valaha kaphatok.

Hát vidáman is búcsúztattuk.

Mindenkinek azt kívánjuk teljesüljön legalább egy álma 2010-ben a sok közül, és kerüljék el a csalódások, amennyire lehet. Kívánunk mindenkinek sok-sok vidámságot!

Csak csendben...

Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja.... Suttogva mondom, hogy el ne bízza magát az érintett, de másfél hete éjjel nem kel fel enni. Csak úgy magától. Bár lehet, hogy annak volt szerepe benne, hogy kicsit náthás volt, és így az éjjeli evés előtt kötelező program lett az orrszívás, amit utál. Így azt gondolhatta: inkább alszom, csak azt a zörgő izét ne dugd az orromba, oké???