Olimpiára készülve

A paralimpia mintájára szerintem kéne szerintem rendezni anyalimpiát is.
Én a következő számokat ajánlom:
Célba szemcseppentés (mozgó gyerekfej és szorosan zárt szemhéjak mellett)
Éjszakai triatlon: hányástakarítás-ágyhúzás- pelenkacsere, természetesen úgy hogy a mélyen alvó többi családtag továbbra is mélyen aludjon.
Hosszútávú morzsatakarítás
Gyorsasági pelenkacsere, természetesen mozgó ellenfélen, a popsikrémezés, ha sikerül, pluszpontot ér.
Kötött fogású orrszívás
100 méteres körömvágó váltó
Páros gyerek kirángatás a Balatonból, 100 méteren és 200 méteren is lehet indulni
Maratoni időben elindulás két gyerekkel, egy gyerekesek a félmaratonra nevezhetnek.

Az érmek helyet kávékat osztanék.

További sportágakat a MAOB elnökségénél, azaz nálam lehet, nevezni.

Gyógyítsunk magyar módra

Az eset még áprilisban történt. 

Adott a szomszédunk, aki már vagy 25 éve él Olaszországban és olyan olaszos lett ez idő alatt, impulzív, hangos és mindig mindent túlreagál. Évente egy hetet van itthon. Idén ez áprilisra esett. És egy békés áprilisi este megjelent az ajtónkban talpig pizsamában és reszketve, hogy ő épp most, és épp itt meghalni készül, de legalább is igen rosszul van. Mi meg hát orvosfélék vagyunk, hát próbáljunk meg segíteni rajta. 

Sokat szerencsére nem kellett gondolkoznunk, hogy rájöjjünk, a diagnózisra, pánikrohama van. Ami tulajdonképpen nem életveszélyes, de azért nem lehet túl kellemes, ha az ember meg van róla győződve, hogy most ez itt a vég. 

A gyógyszeres dobozkánk mélyéről kitúrtunk egy kissé lejárt Frontint, de a helyzet nem javult, a vokál sem hatott. Amikor már hangosan zokogott a kanapénkon, hogy miért nem segít neki senki és a keze furcsa tetániás tartást vett föl, akkor azt gondoltunk, talán kicsit agresszívebben kéne kezelni a helyzetet. Mit tehet a laikus és az orvos, aki ha beteget talál és nem tudja meggyógyítani a kanapén? Ügyletet hív. Aki jön majd és ad gyógyszert. Legalábbis szerintem így működik ez. 

Az ügyelet jött. A doktorbácsi adott Seduxent, a beteg jobban lett. Happy end. De nem. 

Mert a doktorbácsi távozóban még megvitatta velünk és az ápolóval, hogy ez aztán nem ügyleti feladat, az ilyen beteget ellátni. A nővér milyen buta volt, hogy ezt nem közölte velünk. Egyáltalán hogy mertük kihívni őket. És, hogy Európában biztos ki nem ment volna hozzá orvos éjnek idején. 

Este 10 óra volt, azért hívtunk ügyeletet, mert valaki rosszul volt, és gyógyszer kellett neki, ami nálunk nem volt.  De legközelebb majd igazi magyar módra oldjuk meg a pánikrohamot.

És mégis...

És mégis, minden nehézség ellenére, végül mégis csak úgy tűnik szeptembertől Benedek ovis lesz. Miután megpróbáltam jelentkezni a bölcsődébe, ott körberöhögtek, hogy anyuka 3 éves gyereket, biztos nem vesznek föl bölcsibe. Végső elkeseredésemben elmentem a Biró utcai bölcsi-ovi egyesített intézménybe, hogy hátha. És lám a rendszer keblére ölelt. A vezető néni nagyon kedves és korrekt volt. Volt még szabad hely, így fölvették, nem tudom, hogy milyen az ovi szellemisége, és milyen lesz az óvónéni, de választási lehetőség nem volt, annak örülünk ami van.  Most szokom a gondolatot, hogy ilyen nagy fiam van. És erősen gondolkozom, hogy is lesz ez a szobatisztasággal.