Reggel és este

Csak néhány pillanatkép mostanság reggel...

és este...

Tejszínhabos kakaó

Végre eljutottam a kihalt ősállatról elnevezett bevásárló központba a legújabb kávézóba. Benedek a nagyszülőknél tartott macskavadászatot, így szabadon pletykálkodhattam egy extrán hatalmas tejszínhabos kakaó felett. Dóri idegeit kímélendő, nem most próbáltam ki tudok-e már kávét inni. (Az óta egyébként tudom, hogy továbbra sem szeretem a kávét.) Jó volt, nagyon jó volt.
Most már csak legyen melegebb, talán majd eljutok fodrászhoz is, így fél év után, és tökéletes lesz a világ. Már amennyire ez  világ tökéletes lehet. 

Tél

Ma elegem lett a télből totál és teljesen. Indulás előtt elszakadt a csizmám, a gyerekem átgyalogolt sáros lábbal az egyetlen nadrágomon amibe még beleférek. Szóval úgy indultam itthonról el mint egy éltes utcaseprő nő. Eközben rájöttem, hogy utálom a zoknit, ha zoknit kell vennem az azt jelenti tél van...

Szókincs

Jelenleg a következő szavakat ismétli nagy lelkesen: téta gondolom tészta, pííí, ez egyértelműen a ropit jelenti, és papa papa papa papa minden mennyiségben. A hol a mama kérdésre továbbra sincs válasz, tanácstalan homlok ráncolás az viszont van. Talán ha mi is 1. szülő és 2. szülő lennénk?