Nyáron Rejtőt kell olvasni, ez axióma. Miért?
Ezért. Ezt az axiómát Benedek már tavaly nyáron magáévá tehette szerintem.
Szóval, tegnap megjött a nyár, igaz ez az időjáráson nem látszott, de én leemeltem a polcról a vonatkozó alkotást, és a reggeli kávé mellett nekiláttam olvasni. Aztán a délutáni alvás alatt tovább olvastam az ágyon heverve (ó boldog fél óra volt) és szokás szerint az ágyban szanaszét hagytam a könyvet. Estefelé amíg fürdő vizet készítettem Benedeknek, őt is szanaszét hagytam az ágyban. Véleményen szerint a gyerek és a könyv tisztes távolban volt egymástól. Itt egy nagyot tévedtem, még nem szoktam meg, hogy önállóan tud helyet változtatni. Szóval mire bementem ő már önelégült arccal majszolta a fenti idézetet. Akkurátusan kitépte az első oldalt és tömködte a szájába. Csak tudnám minek bohóckodok én a sütőtökkel és a
zöldségpürével.